Eredetileg ez a bejegyzés csak a Franz Ferdinandról szólt volna, de mivel nincs ennek értelme, ezért kibővítettem még legalább három témával, hogy egyre kevesebb lényeges dolog kerülhessen bele.

Minden esetre, ha valakit megtévesztene a cím, kezdjük a Franz Ferdinanddal!

A banda és a koncertbeszámoló

Nem akarok belemélyedni, hogy ki kicsoda a bandában, hogy kerültek oda, ahol most vannak. Mondjuk írok öt dolgot róluk, ami szerint én értelmezem őket, azt' lehet is hinni nekem, meg nem is.

1.) Négyen vannak, momentán 30-40 év között.

2.) Többé-kevésbé skótok, és többé-kevésbé indie-nek vagy britpopnak bélyegzik azt a zenét, amit játszanak.

3.) Ebben az évben jelent meg a harmadik lemezük.

4.) Olyanok, akiket sem külsejük, sem zenéjük, de a szövegeik alapján sem érdemes véresen komolyan venni. (Nem szeretnék senkivel vitába szállni ebben a témában.)

5.) Idén felléptek a Volton.

Sok szerencsés véletlen eredményeképp egy barátnőmmel (Luca) eljutottunk a Voltra, főleg, mert nekem beteges vigyor jelent meg az arcomon, valahányszor felmerült az ötlet, hogy megnézzük a Franz Ferdinandot. Sok kaland és megpróbáltatás után beverekedtük magunkat a 30Y közönségébe, előre, várva, hogy majd Franz Ferdinandon jó elöl leszünk... Hát, mit ne mondjak... A 30Y iránti elhanyagolható lelkesedésem folytán kisodródtam szélre, és enyhén bosszankodva, kevéssé sztoikusan vártam a ráadásokat, hátha abból ismerek valamit. Szerencsém volt, elvégre a Pécsi tánctanáron kívül játszották az összes dalt (négyet), amiről volt valami fogalmam.
A faszi a kamerával azért elgondolkodtatott. Igen merész vállalkozás egy olyan ember környékét célozni, aki láthatóan leginkább azért küzd, hogy megtartsa a helyét.
Luca azért még (velem ellentétben) próbálkozik majd a 30Y-nal.
Aztán jött a Franz Ferdinand. A hátam mögött álldogáló párocska megállapította, hogy igen jól fest a színpad. Ezt az elszántabbaknak volt idejük felmérni az első néhány sor heringládájában, amíg fel nem jöttek a zenészek. Engem valami hihetetlenül feldobott, hogy régi számmal (Matinée) nyitottak, mert bevallom, a Ulyssesre számítottam. A koncert hangulata hihetetlen volt, ezért is nem éreztem bűntudatot amiatt, hogy Lucát magammal rángattam (?), elvégre ott volt a "zene, amire a lányok táncolni tudnak".
(Nekem a Walk away (talán negyedikként játszották) volt az, amikor azt mondtam, na, ne! Persze, a pozitív értelemben. Kötődöm ehhez a számhoz.)
Ezt többen említették, gondoltam, leírom én is, voltak hosszabb énekmentes részek is. Reflektálva erre tényre (vagy gondolatra), azt kell, hogy mondjam, oda se neki! A magam részéről egyébként lefoglalt az éneklés (hű, de túlzás:D), ugrálás, ésatöbbi, ekképp ilyenkor a bandatagokat néztem. Szerintem valami iszonyúan szimpatikusak, és közvetlenek, megvolt a kontakt a közönséggel, Alex jófej volt, törte magát a magyartanulással, meg egyébként is.
A koncert egyébként is istentelnül klassz volt, mindent egybevéve.

A Tonight véleményezése: az új album, ugyebár. A hűdepoppos, meg leeresztős. Mások szerint. Én ehhez annyit fűznék hozzá, hogy abban az esetben, ha meg akarnám szerettetni a Franz Ferdinandot valakivel, tutira erről a lemezről választanék (na, jó, nem olyan biztos, de nagy eséllyel). Mer' ja, "poppibb", de könnyebben beveszik, és aztán lehet a régebbi számokkal is barátkozni.
Egyelőre nem érzem úgy, hogy a Franz Ferdinandot az elpopulárisodás (negatív értelmében) fenyegetné, de ugye ezt egy album alapján nem is lehet kijelenteni.

(Megjegyzés - azoknak, akiknak valami prblémájuk van a fent leírtakkal: laikus vagyok. Imádom a zenét, de nem értek hozzá túlzottan, ezért ha most itt valaki hirtelenjében szeretne nekem mondani valamit, az mérlegelje ezt. Ez a blog szubjektív, ez a bejegyzés kizárólag az én zenei ízlésemre és véleményemre alapoz. Nem állt szándékomban sem a 30Y kedvelőit felháborítani, sem azokat, akik szerint a Franz Ferdinand (és a Tonight) jó/rossz/szar/hallgathatatlan/isteni.)

Én meg én

Az emberek furcsák. Én is. Alapvetően kissé gyáva és önző vagyok, meg rettentő paradox. Mármint, ezek azok a tulajdonságaim, amik a téma szempontjából fontosak. Sosem rajongtam igazán semmiért. Nagyon, de tényleg nagyon sok dolgot szerettem/szeretek/rajongok értük, azonban tudat alatt a vonzódás, és a lelki kötődés nem jött létre igazán, mert...? Miért is? Ja, igen, féltem. Ezt ma állapítottam meg.
Akik ismernek: nem, még a Star Wars, Gaiman és Wilde esetében is vannak ismeretlen, nagy fehér foltok a magyarul elérhető irodalmat illetően is.
Ha az ember elkötelezi magát valami iránt, és nem csak foglalkozik vele hoszútávon, az felelősség. Miért vállalnánk felelősséget az ízlésünkért? Miért vennénk komolyan valamit, ami ilyen véletlenszerű az emberben?
Miért, és főleg miért én, aki szinte napról napra megváltoztatja a véleményét?
Valójában a függetlenség és a nyitottság a kulcsszavak, ha hízelegni akarok magamnak. Amennyiben nem, azt mondom, igen, gyáva vagyok, önző, és talán kicsit köpönyegforgató is, hiszen a véleményemet dinamikusan változtatom, szigorú elveim talán nincsenek is, és a hittel is csak próbálkozni lehet az esetemben, mert papírom, és belémnevelt emlékeim nincsenek ezzel kapcsolatban.
Mire is akartam kilyukadni?
Ez jó, azt hiszem, mert így megengedhetem magamnak, hogy saját magamat így méltassam, anélkül, hogy mély depresszióba zuhannék, és másokat is megítélhetek, mert józan ésszel és empátiával tudható, mit akarnak hallani, és mit nem. Ugyanakkor a kritikára mindig szükség van.
De talán sosem leszek komoly, elkötelezett ember, akire lehet számítani, amíg nem tudok valamiért az utolsó lábjegyzetig rajongani, ezt felvállalni, elfogadni, az ezzel kapcsolatos jót tűrni, a rosszat pedig elviselni. (Valamiért= ember, eszme, híres ember, és az általa képviselt dolgok)
Választ most nem kapok, és nem adok, talán majd idővel.

Vonzódás

Mi határozza meg, hogy kihez vonzódunk?
Egyesek szerint a szagok, mások szerint az ellentétünket keressük (szerintem ez hosszútávon idegölő, de mivel vonzódásról van szó, itt teljesen helytálló), vagy épp a hasonmásainkat, azokat, akikkel könnyű megértetni magunkat. Kicsit pontosabb megfogalmazásban azt keressük másokban, és ahhoz vonzódunk, amit magunkban jónak tartunk. Az is lehet, hogy olyan típusokat keresünk, akik tudat alatt valami olyat képviselnek a szemünkben, ami rendkívüli módon pozitív. Allegórikus, metonímikus vonzódás.
Ha megtalálnánk a vonzódás miértjét, egy kulcsot, szerintem sokkal egyszerűbb lenne az életünk. Röviden definiálnánk, levonnánk a megfelelő következtetést, hogy a vonzódásunk helyes-e, ami a fajfenntartást illeti, vagy az együttélést, és hello!
Az előző hónapban megjelent Elle ír erről, hogy gyakorlatilag képtelenség lenne ezt összehozni, mert egy ember túl sokféleképpen vonzódhat a fajtársaihoz. De azért én díjaznám, ha találnának választ erre a kérdésre.
Aki olvassa ezt a bejegyzést, és véletlen valami véleményt alkotott, az jelezze, legyen szíves, mert engem most épp foglalkoztat ez a kérdés, és kíváncsi vagyok mindenre, amire ezzel kapcsolatban gondolnak az emberek.
(Amíg meg nincs meg a válasz, addig maradok az empirizmusnál, már ami a kísérletezést illeti, hogy rájöjjek, miért pont a szőkék? Bár nem érzek mindent legyőző késztetést.)

Nemvonzódás

Ezzel kapcsolatban sem akarok vitát szítani, de jó ég! Szeretném előre leszögezni, hogy tényleg a világon semmi bajom a homoszexualitással, a biszexualitást kicsit nehezebben értem, de komolyan, én emiatt egy embert sem ítélnék el. Nem az határoz meg valakit, melyik nemhez vonzódik. Legalábbis az én szememben. De jó ég!

Könyörögve kérek mindenkit, hogy aki késztetést érez rá, hogy ismert heteroszexuális embereket homoszexuálisként jelenítsen meg, biggyesszen már ki egy figyelmeztetést, vagy ha deviantarton működik, akkor tegyen ki egy "kattints a képre, hogy megtekinthesd" kiírást. Bevallom őszintén a Brian Molko/Steve Hewitt dolgokon nem akadhatok fenn, mert annak legalább van némi alapja. De amikor teljes lelki nyugalommal keresgélek a képek közt, és ott figyel egy izé... elég direkt ábrázolás a Franz Ferdinand (vagy bármelyik másik zenekar... mert gyakran megesik az ilyen) két tagjáról, az felzaklat. (Mondjuk, jó hülye voltam, ezentúl letiltom a 18-as képeket. De nem mindre rakják ki...)

Na, jó, nem tépem a szám, ennek se volt semmi értelme.

"Hallgasd meg" lista:
1.) Franz Ferdinand - Eleanor Put Your Boots On (amit Alex a barátnőjének írt)
2.) Regina Spektor - Blue Lips (amit tegnap hallottam életemben először, de megtetszett)
3.) Placebo - Twenty Years (amit már jó ideje imádok)
4.) Muse - Plug In Baby (ami korántsem új, de jóféle)
5.) Nouvelle Vague - Dance With Me (ami lelazít, és fesztiválra alapoz)

Akkor pápá, emberek!

You Could Have It So Much Better
 

Old boy
Rendezte: Chan-Wook Park 
Fősz.: Min-sik Choi ; Ji-tae Yu ; Hye-jeong Kang

Az Oldboy egy lenyűgöző film, cselekménye szövevényes, mégis követhető, elképesztően gyönyörű képekkel dolgozik és kurvajó a zenéje.
Van azonban pár tény, melyek kikerülhetetlenül hozzátesznek avagy elvesznek a film élvezeti értékéből (embere válogatja): bár nem szeretek kategorizálni, és talán nem is a legszerencsésebb ez a megfogalmazás,de:
- az Old boy egy művészfilm
- az Old boynak tartalma, cselekménye és mondanivalója van
- az Old boy nem hagyományos értelemben véve szórakoztat, sokkal inkább nyomot hagy az emberben (hogy milyen értelemben teszi, azt megintcsak embere válogatja)
- az Old boy egy koreai film, tehát teljesen másképp épül fel, mint mondjuk egy amerikai.

Oh Dae-Su történetét követhetjük nyomon, aki 15 évet töltött el egy magánzárkában, úgy, hogy fogalma sem volt arról, tulajdonképpen mit is követett el. Kiszabadul és meg akarja tudni, ki miatt került be és mi okból, ami nem is lesz olyan nehéz, ugyanis az illető határozott szándéka tudatni mindezeket Dae-Suval, akiben buzog a bosszúvágy és ezt lépten-nyomon ki is nyilvánítja (kifejezetten fantáziadús verekedéseket látunk, zseniális operatőri munkával).
Egyre a történet sűrűjébe merülünk, ezzel együtt még több és még intenzívebb érzelemmel szembesülünk: Oh Dae-Su megismerkedik egy fiatal lánnyal, aki segít neki az igazság kiderítésében.
Ugyanakkor a visszajátszott képekből is árad a nyugtalanító misztérium és az erős érzelmi telítettség.A történet kibontakozásával egyre többet tudonk meg a szereplők múltjáról és jelleméről, és igen, erre sem tudok semmi rosszat mondani: az Old boyban nincsenek unalmas karakterek és felesleges párbeszédek.
Megtudjuk tehát, ki miatt kényszerült magánzárkájában senyvedni a főszereplő, és az okkal is szembesülünk (ennek kapcsán hangzikel nem egyszer a mondat: "Mindegy, hogy porszem vagy szikla, a vízben mindkettő elsüllyed."// remélem megbocsátatik idővel, hogy nem tudok szó szerint idézni, rossz szokás), mégsem ez a leglényegesebb mozaznat  afilmben, de nem ám!
Ugyanis az egész történek egy hihetetlenül fontos dolgora épül: a bosszúra.
És mint úgy általában, ez most sem egyszerűen csak revans, sokkal összetettebb annál. Nem csak Dae-Su akarja megtorolni a sérelmeket és tulajdonképpen nem is ő fog igazán bosszút állni...
Azt hiszem a történetet nem is kell tovább forszíroznom, mert félek, lelőném  a poént.
A kötelező körök: kitoszottjó színészi játék, hatalmas rendezés, emlékezetes karakterek, és függőséget okozó zene, amely hallgatásával képtelen vagyok leállni, már egy teljes hete.Örökzöld/Woo-jin Lee mondataira pedig érdemes odafigyelni, némelyik tényleg nagyon ütős.

Az Old Boy tehát egy zseniális film, nagyon élvezhető és maradandó élmény a néző számára.Meg kell ugyanakkor említenem, hogy brutálisan véres és tényleg nagyon fajsúlyos.Megtekintése nem tanácsos tehát bulik előtt/közben, vagy kellő felkészültség nélkül (ezzel én sem voltam tisztában, bocsi Zsuzsi :D).
Álljon itt kedvcsinálónak egy home-made trailer (nem,sajnos nem én csináltam,ámde baromi jó):
 

Mint ahogyan azt már az előzőekben kifejtettem, a listák elkötelezett híveiként nem egyszer dobunk össze egy kevéssé fárasztó, ámde annál tartalmasabb és áttekinthetőbb rangsort, a lehető legváltozatosabb és legintellektuálisabb formában (höhö).
Következzen tehát még egy könnyűzenei fejtegetés, szépirodalommal kombinálva, avagy:
Kik azok az énekes-dalszerzők, akiknek a dalai akár egy verseskötetben is megállnák a helyüket?

1. Conor Oberst // Bright Eyes
A nebraskai Bright Eyes megkerülhetetlen képviselője az amerikai indie-alternatív-country szcénának.
Oberst szövegeivel egyszerre képviseli a lepukkant amerikai valóságot és az elrugaszkodott, szárnyaló embert, aki a mély depresszióból random érzelemkitörésekkel keresi a kiutat.Ha mindez túl zavaros lenne,hallgasd meg ezt (jé,az én hajam is hasonló módon takarja el az arcomat :D) :

 
A többieket lelkesedés és érdeklődés hiányában csak megemlítem:
 

2. Tori Amos
Természetesen ő sem maradhat le a listáról,mint a személyes tragédiák és a nőiesen szenvedő karakterek szószólója.
(Mondjuk a "Me and a gun and a man on my back" egy kicsit erős...)

3.  Björk
Egészen természetes, hogy szeretem Björköt, mivel hatalmas karakter, néha imádnivaló, sokszor érthetetlen és mindig kreatív. Meghát mégiscsak Izland-rajongó vagyok.
Talán a Bachelorette a legzseniálisabban megszövegezett dala,talán nem.
"...I'm a path of cinder/Burning under your feet/You're the one who walks me/I'm your one-way street..."

4. Suzanne Vega
Suzanne Vega bájos, amerikai gitáros-éneklős nő, ilyen jellegű popdalokkal, amelyek (bár leginkább csak szövegükben) sokszor túlmutatnak kategóriájukon.Szerethető és érthető dalok, amelyek mégsem hatnak bugyutának vagy túlontúl egyszerűnek.
"If your love were taken from me/every color would be black and white/It would be as flat as the world before Columbus..."-

5. Robert Smith//The Cure
A Cure legenda,kultusz és színtiszta zsenialitás.Hallgasd meg a Lullaby-t,aztán ha megfogott,a Lovecatst és ha igazán érdeklődő vagy,mindezetk után még a Forestet is.Lehet,hgy ebben a sokszínűségben rejlik a Cure igazi nagysága...Többet nem is fűznék hozzá.

 
"On candystripe legs,the spiderman comes/Softly trough the sadows of the evening sun..."
(Nagyon remélem,hogy az idézeteket sikerült kb pontosan leírnom,ha meg mégsem,elnézést.A bugyuta címért pedig külön bocsánatot kell kérnem...)

Helló!

Én csúnyán beszélek, ahogy a környezetem is, mindazonáltal az emberek akármennyit hallanak is magyarázni, csak sokára tűnik fel nekik az, hogy a sztorijaim közepén mindig áll egy "de baz' meg" és általában úgy folytatódik, hogy "nem igaz má'".
Miért?
Mert az emberek többsége abban a tévhitben él, hogy intelligens vagyok. Ahogy Laura is, ámbár ő másképpen káromkodik, mint én. Annyiban hasonlítunk, hogy egyikünk beszédéből sem tűnik ki a trágárság, valahogy a témáinkba (a nekrofil herceg és a torzszülött baba, például) és indulatainkba belesimulnak ezek a kifejezések.
Örülök neki, hogy így van, bármennyire is elítélem a trágár beszédet. Bár az nem gondolom, hogy IQ-hiányra és sekélyességre vall. Pusztán bizonyos helyen és időben nem tartom jónak vagy illendőnek.

Miért írtam ezt a bejegyzést? Ma reggel, miközben fél kézzel a lefolyóban turkáltam elmoszatosodott hajcsomók után kutatva, öklendezve, hallottam, hogy a nyolc éves (!) unokaöcsém káromkodik.
Sokkos voltam. Na, valljuk be, ezek a srácok még messze állnak az IQ-fighter kategóriától, egyelőre motoros és autós kártyával játszanak és... káromkodnak?
Gondoltam rá, hogy megosztom a kölyökkel az életbölcsességet, mely szerint sosem káromkodunk fiatalabbak füle hallatára, és olyanok előtt, akik ezt elítélik.
Arra is gondoltam, hogy elmagyarázom neki, hogy a kabbe erősen kapcsolódik a fütyijéhez, de aztán nem tettem meg. Úgy gondolom, kiröhögne, és folyton használná.
Ördögi kör. Arra a következtetésre jutottam, hogy, mint a nagynénjének, nem kötelességem, csak jogom leszoktatni a káromkodásról. Ezzel a jogommal nem igazán éltem vissza ez alkalommal.

Egyébként azt gondolom, hogy a kreatív káromkodás rendkívül jó dolog. Sajnos én nem művelem ezt az ágát a trágárságnak, de Laura "eltosztam"-ja már egészen közel van hozzá.
Illetve a lányok "a Badó essen beléd"-je sem rossz. :D (Az illető nem mutatja az emberi lényekre jellemző sajátosságokat, ezért ez egy nagyon súlyos szitok.)

(Melléktéma: családi intrikáink folytatódnak. Ezúttal az unokaöcséim találgatják, ki az apjuk. Pazar egy család.)

Luca
 

Sziasztok!

Először szeretném megosztani ezt a videót, mer' nekem bejön, imádom az ilyen animációkat. Na, meg a szöveg! Édes ez a mondat, komolyan, halálos, hogy: "te vagy a fütty a madárba'". Istentelen. :D

De térjünk a tárgyra! Miért néznek az emberek sorozatot?
Én ezen komolyan gondolkoztam, és komolyan nem jutottam semmire. Vagyis, vehetjük sorra:
a) érdekli őket a következő rész,
b) tetszik az alapötlet,
c) kedvelik valamelyik színészt,
d) eldobják az agyukat a valamely szereplő felsőtestétől,
e) éppen nincs jobb műsor a tévében,
f) mert mások is azt nézik,
g) bírják a humorát,
h) rendszert akarnak az életükbe.
Jó, nem tudom tovább az abc-t, ennyi volt.

Emberek és sorozatok:
Anyu: Zorro.
Laura: Rosalinda (azért se írom a Monthy Pythont)
Luca, Zsuzsi, Alíz, Bence: Dexter.
Liza: Szívek szállodája.
Nagyi: Életképek.
Apám: Barátok közt.
Katus: Jóbarátok.
Val: Hősök.
Virág: Szökés.
Panni: Dr. House.
Máté: Kaliforgia.
Gabi: Két pasi meg egy kicsi.
Nyúl: Született feleségek.

Sorozatszínészek, akikről nem tudom eldönteni, csúnyák-e?
1) Alexis Blendel (Szívek Szállodája)
2) Timothy Omundson (Psych)
3) Marcia Cross (Született feleségek)
4) Christian Camargo (Dexter)
5) Jennifer Carpenter (Dexter)

Ezek az emberek nem azok, akikről egy kép alapján nem tudod eldönteni, hogy szépek-e vagy csúnyák. Nem, őket órákig kell nézni!

Na, mindegy, mentem sorozatot nézni. Ördögi kör ez, gyerekek!

Luca


 

Azt hiszem állandó kérdés a világ létrejötte és pusztulása és ahelyett,hgy tevékenyen próbálnánk megőrizni a kultúrát és magát a Földet annak csodálatos,természetes valójában (háhá,ez nyálas), sokkal többször gondolkozunk el azon, mi lesz (velünk), ha mindennek vége.
De vajh miért?
A válasz egyértelmű: mert szórakoztatóbb és mert kevesebb energiát kell feleférceljünk.
Felmerül tehát pár igen fajsúlyos kérdés,melyekre választ kell adnunk,még mielőtt a világegyetem ránk omol.Előszöris,milyen aláfestő zene lenne a legjellegzetesebb?
Szerintem valami vidám és szórakoztató dal kellene,hogy az emberiség utolsó élménye valami vicces és egyben undorítóan cinikus dolog legyen.Véleményem szerint tehát a legmegfelelőbb dal az "I love to singa" a rajzfilmben szereplő bagoly előadásában.
 

Mára talán ennyi is elég a világ problémáiból.

Laura

Behunyod a szemed, és érzed a rád zúduló vízcseppek súlyát. Egyenként is, és tömegként is. Érzed, ahogy a csupasz bőrödre hullnak, érzed azt is, ha közben valami másba ütköznek: a falba, vagy a hajadba, és akkor kicsik és tűszerűk, vagy nagyobbak és folyamszerűbbek. Érzed, hogyha sérülésre esnek: ha felsértett bőr, a fájdalom kesernyés és csípő, szúró, ha zúzódás, mélyebbre ható, tompa.
Érzed a belélegzett levegő páráját, érzed a talpad alatt a zuhanytálca csúszásgátló kitüremkedéseit. Ahogy elzárod a melegvíz csapját, érzed a fémet az ujjaid alatt, érzed, hogy a bőröd az ujjpercek végén fonnyadt az ázástól. Érzed, ahogy a hidegvíz végigvágtázik a porcikáidon, előbb lemosva a meleg vizet kellemesen langyos, aztán hűvös, hideg, és egyre hidegebb. Mohón iszod be a hűlő levegőt, olykor a vízből is szürcsölve. Gyorsul a lélegzeted, érzed az erekben dübörgő vér áramlását, hallod a gondolataidat visszaverődni a fürdőszoba faláról, pedig meg sem szólaltál. Érzed magad körül a valóságot, minden részletét, érted saját magad. Része vagy az egésznek, a nagy homogén világnak egy, a többibe átfolyó pillanata.

Aztán kinyitod a szemed.
Látod a csempék közt a penészedő fúgát. Látod a csapon a vízkövet. Látod a rongyolódó, undorító kilépőt. Látod önmagad, látod a helységet. Látod az elhomályosított ablakon beszűrődő gyenge fényt, a csempéken lefolyó vizet. Leemeled az akasztóról a törölközőt, magad köré tekered, mert csak nem mehetsz végig a lakáson meztelenül, annak ellenére, hogy senki sincs ott rajtad kívül, és nem is lesz. Megteszel mindent, ami nem ösztönszerű, látod a világot, és része leszel egy kirakósnak, egy leszel  a sok, mesterségesen összeillesztett darab közül.

Boldog Valentin-napot azoknak, akiket érint ez az egész.

Luca

Helló!

Rájöttem, hogy sok kedvenc szerelmes versem van, ezekből ötöt szeretnék (megközelítőleg helyes sorrendben) megosztani veletek.

József Attila

Óda

2

Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!

Szilágyi Domokos

Kis, szerelmes himnuszok

II.  

Utállak, mert nincs percnyi nyugtom.
Fájok már, fájok izzani.
Cipellek remegő inakkal:
oly súlyos vagy, ha nem vagy itt.

Mondd, mért vagyok telhetetlen?
Mondd, mért vacogok nélküled?
Adj csöpp nyugalmat annak, aki
nyugtalanságra született.

Vágyak és soha

Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermek
kit nem zavarnak semmi bús szerelmek
s amilyen talán nem valék soha.

A nő szeme, élettel égve telten
rejtett mocsokkal undorítja lelkem:
az élet tiszta nem lehet soha.

Az élet piszkos, csak a semmi tiszta,
az élet mélyén ég a vágyak piszka
s a semmit nem kivánhatom soha.

Ó ezek az emésztő pincelángok,
hogy mint a mécses, lángban egyre rángok
s tán ellobbanni nem tudok soha.

Hogy vágyamat születve már utálom
s utálva vágyom; és ha lesz halálom,
vágyam halálát nem hiszem soha.

Immár a végtelen vágyára vágyom
s bár végtelen sok, véges mind a vágyam
s végesből nem lesz végtelen soha.

Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermek,
kit nem zavarnak semmi bús szerelmek
s amilyen talán nem valék soha.

Juhász Gyula

Szerelem?

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven símogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Az ötödik versnek meg nem jut eszembe a címe, egyébként korrekt.

Valentin meg egy kis szemét. (;) :D)

Helló! :D

Ma kiírtam DVD-re a MirrorMaskot. Aki nem tudná, ez egy Fekete Tulipán-díjas fantasy, Neil Gaiman és Dave McKean jegyzi. Megítélésem szerint alacsony költségvetésű film létére ez utóbbinak köszönheti sikerét. McKean egy remek grafikus, bámulatos, én nagyon szeretem őt. Másrészt Gaiman a kedvenc íróm, de ez a filmben csak a meseszerű történeten (követni nem megerőltető) és nagyon is gaimani párbeszédeken látszik meg.

Ez meg a DVD borítója. A kivitelezésen látszik, hogy miért szeretem Dave McKeant.

Más jó dolog, ami ma történt velem, az az, hogy megtaláltam youtube-on Deego Ez csak egy levél című számát. A szövegét szeretem, műfajában pedig ez az egyetlen szám, amit meg is szoktam néha hallgatni. Itt megtekinthető:
www.youtube.com/watch

Következő toplistám is elkészült! Képzelem, micsoda örömet okozok ezzel az olvasóközönségnek...

Számomra megdöbbentő énekesek top 5

1) Marilyn Manson
Én ezt nem magyarázom meg. Elég ránézni.

Néha egészen olyan, mint egy elbaszott Joker.

Zene tőle (Don't Like The Drugs)

www.youtube.com/watch

2) Emilie Autumn

 Ha volt Jokerünk, akkor ő itt a méltó társ, mint Harley Quinn.

Zene tőle (Opheliac):

www.youtube.com/watch

3) Brian Molko

Ő a Placebo énekese, egyébként biszexuális, és néhány képen jobb csaj, mint én.

Zene (Every You, Every Me):
www.youtube.com/watch

4) Ace Frehley
Vagy bárki a KISS-ből.

Zene (Love Gun):

www.youtube.com/watch

5) Alex Band...

WTF-effekt, mi?
Alex Band a The Calling nevű formációban énekel, a Love Actually (Igazából szerelem) az, ahonnan az olyan emberek, mint én, ismerhetik.
Erős a kontraszt a hangja és a külseje közt, mer' úgy néz ki, mintha Draco Malfoy belépett volna a Blue-ba. Lenyűgöző.
A hangja meg... (Bazmeg, ez azért fáj. Olyan kis szexi hangja van, ő meg... lásd feljebb.):
Wherever You Will Go
www.youtube.com/watch

Egyébként a megdöbbentő énekesekről kb glam rock előadók jutottak eszembe. (Poszt-hippi sci-fi, lázadás, szex, drog... brutális ruhák. Pl.: KISS, Alice Cooper.)

Egyébként befejeztem egy verset is, amit eredetileg novellának szántam. Az alapötlet a következő volt: a kávét, teát feketén iszom, cukor nélkül, ez pasiban sem egy rossz párosítás. Egyébként nem a vers témája, hanem a formája a pláne. :D Mer' fonatos rímelésű, azt akartam rajta kipróbálni, szóval senki se várjon tőle hiperbrutál kivitelezést, meg témát.

Feketét, cukor nélkül

Keresztbe vetett lábbal
egy újságot olvasott,
kávézóasztalnál ült.
Nem tudva, mi lesz ára
felpillantva szembesült
azzal, akit rá rovott
- tudta, e nap átkozott -
a sors ”első látásra”
vagy csak úgy, játékszerül.
Az ifjú kétségkívül
egy újféle lovag volt
(sötét haj, komor bájjal).
Rendelt, ahogy szokása:
(közben odamosolygott),
”Feketét, cukor nélkül.”

Na, ennyi volt a móka mára, mert béüns are the girl's best friend. :)

Nos,kedves blogolvasók!

Megírom hát blogos pályafutásom ezen új szakaszának első bejegyzését,csak a ti szórakoztatásotok céljából.
Igen,igen,én ilyen fellengzősen írok,ráadásul iszonyatosan lusta vagyok.Minden bizonnyal ez volt eddigi blogos netszennyezéseim kudarcának oka,pedighát - csak így mentegetőzésképp - tucatnyi elmegyilkos blog élte túl az enyémet,méghozzá az olvasók jelenléte miatt...

Előszöris felvázolom a tényeket,melyeket egy béünblog olvasónak tudnia kell ( a saját érdekében,természetesen ):

- 2,azaz kettő szerkesztő tevékenykedik ezen oldalon ( az egyik Luca,aki valószínűleg többször teszi itt tiszteletét,mint a Lusta,Lynch-mániás Laura,aki ezen sorokat gépeli ) ;
- A béün egy mutáció, mely a következő egyszerű képlet alapján jön létre: béka+sün=béün ( feltétel:Luca+Laura+Párizs+túl sok szabadidő );
- David Lynch: amerikai filmrendező,akinek a filmei sokkal könnyebben megtalálhatók,mint azt bármikor is gondoltad volna,ugyanis már a másodikat leltem meg az Auchan "akciós filmek" pultján;
- listák minden mennyiségben: iiigeen,a lehető legegyszerűbb blogos tevékenység,mindenki kedvence a praktikus és gyors listaírás,mely rövidségével az olvasóknak és a szerkesztőnek egyaránt kedvez,áttekinthető,mégis egyszerre egy csomó információ megosztására alkalmas;
- és persze a sémák: film, könnyűzene és irodalom .

Többet nem ígérhetek,mert számomra már ígyis teljesíthetetlennek tűnik...

...és ha valaki azt gondolta,hogy ennek itt és most vége,az nagyon nagyot tévedett,ugyanis egészen fellelkesültem és egyébként is,a hétvégén néztem meg az Auchan áruházból beszerzett csodálatos David Lynch zsenialitás-morzsalékot:
a Veszett a világ c. filmet.

Marhajó,hihetetlenül zseniális,és követhető film,mely egyszerre tud izgalmas és egészségesen romantikus lenni, ráadásl tele van iszonyatjó karakterekkel ( mint azt már Lynch bácsitól megszokhattuk ) ,és hatalmas beszólásokkal.
Az már csak grátisz,hogy Nicolas Cage-et és Laura Dernt is csúcsformában láthatjuk ( sose gondoltam volna,hogy Nicolas Cage tud szimpatikus,sőt,jó színész lenni ) bár hozzá kell tegyem, Cage mellkasa,és úgy egyáltalán bármely csupasz testrésze nem épp felemelő látvány, még így, abszolút indokolt és zseniálisan kivitelezett helyzetben sem.
A film egyébként könyvadaptáció és őszintén mondhatom messze túlszárnyalja az írott változatot.A rendező tulajdonképpen az eredeti unalmas alakokból übervagány-kegyetlenüljó-kultikus karaktereket formált ( gondoljunk csak Bobby Perura vagy Lula mamájára,a hisztérikus Mariettára ) és maga a cselekmény is jóval szövevényesebb.Kár,hogy pár abszolút felesleges és bugyuta dialógus valahogy mégis átkerült.
David Lynch kedvenc filmje az Óz,a csodák csodája,így nem is olyan meglepő a boszorkány és a jó tündér jelenléte,az meg csak természetes,hogy jelentésük is van,tehát felfoghatjuk őket szimbólumokként is.Fontosabb viszont a tűz jelenléte,több formában is,melyekre folyamatos visszautalásokat látunk .
A képi világ - Lynchtől megszokott módon - lenyűgöző,a zene is rohadtjó,az előbb említette karakterek pedig jó színészi játék nélkül mit se érnének,úgyhogy ez is rendben volt,ráadásul a magyar cím is igen helytálló: a Veszett a világ egy több mint remek film egy több mint zseniális alkotótól,kár kihagyni.
Azé' mellékelek már egy képet meg egy videót,hogy legyen fogalmatok a dologról:




Így került a kedvenc Lynch filmjeim közt dobogós helyre a Wild at Heart ( csak hogy ne legyen szóismétlés,és hogy a többi cím is illeszkedjen a sorba,mindet angolul írom :D ) közvetlenül az Eraserhead után, megelőzve ezzel a Lost Highwayt.
Tehát a mai tanulság: Néha a legegyszerűbb helyeken találod meg a legnagyszerűbb dolgokat! :)

Nyájas olvasók!

Miután az imént leírtam az egyik leghülyébb megszólítást, most elmondom nektek, avagy önöknek, milyen céllal indítottuk a blogot.

Korábban Laurának és nekem (lucának) is volt blogunk, mindketten gyalázatosan megbuktunk blogolásilag, ezért most újult erővel belevetjük magunkat az internetes naplók világába, és létrehozunk valami újat, talán egyedit, talán szórakoztatót és talán hasznosat.

Későbbi témáink között szerepelni fog a Franc Farm, a béün-utópia, a film, a kultúra, az irodalom, a színház, a zene és minden, ami eszünkbe jut.
A blog (és így mi sem) nem tekinti feladatának a közízlés kiszolgálását, illetve nem igénye a közvéleménynek való megfelelés. Momentán úgy gondolom, ez a blog főleg két embernek szól, vagy egy valamivel nagyobb baráti társaságnak, de semmiképp sem olyan közigényeket kiszolgáló dolog, mint a Könyvesblog, és társai.

Először megosztok veletek egy zseinális toplistát, amit a délután folyamán ötöltem ki.
Sajnos látszik rajta, hogy ez ma nem volt az én napom.

Top5 szerelmetes szám

1) Kispál és a Borz - Szívrablás
Csak természetes, hogy ezt választottam. Egészen hülyegyerekségem óta szeretem ezt a dalt, és megtanultam felfogni is.

2) Moulin Rouge OST - Come What May
Iszonyatosan nyálas, meg minden, de én akkor is szeretem. A filmről (kivált a rendezőjéről) nem vagyok jó véleménnyel, de Nicole Kidman tény, hogy szép a filmben, most meg egyébként is épp egy McGregor-korszakomat élem, tehát miért is ne?
Különben meg szeretem azt a sort, hogy "I will love you, until my dying day." Ami mélyenszántó, eredeti és újszerű... ez persze nem igaz, de ebben rejlik az aranyossága.

3) Diana Krall - Let's Fall In Love
Mint az a címből is kitűnik, ismét egy komoly szövegezésű, bonyolult számról beszélünk, de!
Szeretem Diana Krallt, mert kéznél volt, mikor jazzre vágytam.
Ez a dal a maga módján zseniális. Semmiféle különösebb díszítés nélkül elmondja, avagy meséli, hogy "Figyelj, bakker, legyünk már szerelmesek, fiatal vagyok, te is az vagy, nekem meg ilyen kedvam van. Ebből még valami jó is kisülhet.".
Eközben pedig rendkívül kellmes maga a zene. Sajnos a youtube-on nem lehet megtalálni az ominózus dalt, ezért nem tudom alátámasztani ezt az állításomat.

4) Péterfy Bori & Love Band - Délelőttök a kádba'
Videó imádnivaló és végre egy énekes, aki énekelni is tud.

5) Kowalsky meg a Vega - Elvis él
A Kowát sosem éreztem egy atomkomoly bandának, de a stílusát jól hozza. Szerintem kimondottan szórakoztató, kedves szám.

Mai gondolataim a nemiségről

Régóta úgy gondolom, hogy baj, hogy nem születtem férfinak. Vagyis, rosszul fogalmaztam, nem baj, csak hátrány.
Abban a társadalmi rétegben és kulturális szférában, amelyben élek (avagy élünk Laurával) praktikusabb férfinak lenni. Továbbá úgy vélem, a férfiak személyiségi fejlődésének nagyobb teret hagy a társadalom. Miért? (Hú, de látom, hogy ebből vita lesz Lauval.)
Általános megítélés szerint a férfiaknak kevesebb szabályt kell betartaniuk, nem kell így meg így viselkedniük, mert ők férfiak/fiúk. (Illetve dehogynem, ez hülyeség, csak az ún. "férfias" viselkedés nagyobb játszóteret biztosíthat, mint a "nőies".) Természetesen, ebből adódóan a férfiakra több (vagy más?) feladat hárul, és több felelősség is.
Amiért, persze, több tisztelet jár, és megintcsak nagyobb a játszótér. Figyeljük meg az ördögi kört!
Férfiak a jogban, a politikában, vezetői pozíciókban. Jellmező, hogy a stricik is pasik. Értitek, ki hallott már női striciről? Ámbár kell lenniük, de elenyésző számban fordulhatnak elő.
Férfiak a művészetben! És igen, itt fáj a legjobban, ez a leginkább szívbemarkoló az egész rohadt nemiség témában. Eddig pusztán egyetlen érem két, valamelyest különböző oldaláról beszéltünk. Na, de most!
Tudjátok, itt van a titok nyitja, amiért idegesít az egész, amiért bosszant, hogy nem születtem férfinak: Annyi klassz verset írtak férfiak, és egy férfinak annyival jobb verset lehet írnia, vagy dalt, vagy bármit!
(Sőt, azt hiszem, most hazudtam. Nem is ez fáj igazán. Nem a versek, meg dalok. Az esik leginkább rosszul, hogy az a játszótér, ami a férfiaknak adatik a szerelem terén, sokkal másabb, és sokkal szélesebbnek tűnik, mint ezen a korántsem lírai, női oldalon. Ugye, Melike?)

Mára ennyi, adjatok hálát érte!

Luca